The Fairy Thing: február 2017

Cydonia és a barátnék

február 13, 2017

Share |

Cinegelány és Feketerigófi: A Vén Bagoly 10.

Cinegelány és Feketerigófi február 08, 2017

A Tűzmadár éjszakáján bármi megtörténhet – mondogatták az öregek -, eltűnik a határ égi és földi között, a madáristenek emberalakot öltve vegyülnek az emberek közé, hogy az év leghosszabb napján velük együtt ünnepeljék az életet. A halandók karnyújtásnyira kerülnek a lehetetlentől és az örökkévalótól, és a két világ – csak egyetlen éjszakára – összemosódik.

Az Úr és az Úrné fiatalok voltak, tele hittel és vággyal. Akkoriban a Fiúnak és a Lánynak hívták őket. Szünidejüket töltötték a Faluban. A Fiú diáktársaival, a Lány szüleivel érkezett. A Fiú a falusi fogadóban szállt meg, a Lány nagyszüleinél, a Borostyán Kúriában. A Fiú kalandokat keresett, a Lány romantikát. Találkozásukat a véletlen vagy a madáristenek rendezték el.

A falusiak ünnepséget rendeztek a Tűzmadár tiszteletére; lámpásokkal, zászlókkal díszítették a tópartot, tüzet gyújtottak, táncoltak és énekeltek. A Lány családjával ünnepelt a Borostyán Kúriában, áldozatot mutattak be a madáristeneknek, magvakkal szórták körbe a házat, védelmüket és támogatásukat kérve. A Lány titkon szerelemért imádkozott. Az imájára kapott válasz hangját követte, amikor a partra szökött.

A Tűzmadár halvány bíborderengéssel a párás hegyek mögé ereszkedett, parttól partig futó fénye elhalt, és átadta helyét a Vízmadárnak az égen. A parton a lángnyelvek megnyúltak, fekete alakokat festettek a sziklafalakra. Az öböl zeneszótól volt hangos. A Fiú és a Lány a körtáncban kerültek egymás mellé. Megfogták egymás kezét, és hajnalig el sem engedték. Végigtáncolták az éjszakát, a felkelő nap langyos párájában pedig szerelmet vallottak egymásnak.

A rövid vakációt három év szenvedélyes levelezés követte, aztán egy napon a Fiú megjelent a Lány otthonában, és feleségül kérte.

Az esküvő után a Borostyán Kúriába költöztek. Mióta a nagyszülők meghaltak, üresen állt, de az Úrral és az Úrnével együtt az élet is beköltözött. Feléledt a kert, a falakat borostyán futotta be. Az Úr és az Úrné nagyon szeretett volna egy kisbabát, de teltek az évek, és nem érkezett meg. Az Úrné a madáristenekhez imádkozott, és a Tűzmadár éjszakáján áldozatot mutatott be. Újabb év telt el kisbaba nélkül. Az Úr kalandokra, az Úrné romantikára vágyott. Egyre távolabb kerültek egymástól.

Az Úrné nem imádkozott többet a madáristenekhez, és a Tűzmadár éjszakáját a szobájában töltötte. A nap utolsó órájában a Cinegemadár repült be az ablakán, a fésülködőasztalra szállt le, és az Úrnéhez fordult: - Gyere velem, Úrné! – mondta. Az Úrné a madár felé hajította gyöngysorát, és az elrepült.

A Cinegemadár másnap éjjel is megjelent az Úrné szobájában. – Gyere velem, Úrné! – mondta. Az Úrné felé hajította ezüst hajkeféjét, de a madár nem repült el. – Miért haragszol rám? – kérdezte. – Mert nem hallgattátok meg az imáimat – mondta, és a Cinegemadár elrepült.

A Cinegemadár harmadnap is eljött. – Gyere velem, Úrné! – mondta. – Miért mennék veled? – kérdezte az Úrné. – Azért, mert megadom neked azt, amiért imádkoztál - felelte, és az Úrné elrepült vele.

Nagy lett az öröm a Borostyán Kúriában, az Úrnének gömbölyödött a hasa, és kilenc hónap múlva foltos tojást hozott a világra. Az Úr nem szólt egy szót sem, felkapta a puskáját, és maga mögött hagyta a Bosotyán Kúriát. Három napig volt távol, a lovászfiúval tért vissza, csuklóját összekötötte, a ház elé vonszolta, és az Úrnéért kiáltott. A fiú fiatal volt, sötétkék tincsei kócosan lógtak maszatos arcába, felszegett állal, dacosan nézett az Úrné szemébe. Az Úrné kilépett az ajtón, sápadt arcán vörös rózsák gyúltak. Az Úr szíven lőtte a lovászfiút. Az Úrné nem tett semmit, üres tekintettel meredt a cinegemadárrá zsugorodó férfitestre.

A tojás hét nap múlva kelt ki, a kislányt Zsófiának nevezték az Úrné anyai nagyanyja után.

kép

Share |

Vörös áfonyás zabkeksz

süssünk süssünk valamit február 03, 2017

Share |

Cinegelány és Feketerigófi: A Vén Bagoly 9.

Cinegelány és Feketerigófi február 01, 2017

Zsófia először haragudott a Vén Bagolyra. Meg volt róla győződve, hogy magára hagyta, hogy végleg elment. Jóanyja talán tudja hová, ő sosem szerette különösen, még örül is a dolognak. Senkit sem dúlt fel a kisanya hiánya, mindenki tette a dolgát, mintha semmi sem történt volna. Zsófia százszor is megkérdezte Annuskát, hogy nem mondott-e valamit a Vén Bagoly, nem célzott-e valamire, amiből rájöhetnének, hogy hol lehet. A cselédlány megnyugtatta, biztosan visszatér, valami halaszthatatlan jöhetett közbe, és nem volt ideje szólni. Miért menne el csak úgy egy szó nélkül? Igaz, öreg már, nagyon öreg, talán belefáradt a munkába, és haza ment a családjához, de nem volt szíve elbúcsúzni Zsófiától.

A Vén Baglyot egy hete nem látták, és Zsófia most már aggódott. Lehet, hogy baleset érte, azért nem tud visszajönni. Érezte, hogy a kisanya magától nem hagyná el csak úgy, egy szó nélkül. Igaza lett.

Zsófia a hetedig nap éjszakáján felriadt. Olyan erő ébresztette fel, ami erősebb a kelő napnál. Megdörzsölte a szemét és felült az ágyon.

Odakint süvített a szél, az ablak megremegett, elfordult rézkilincse és kivágódott. A lány magára húzta a takarót, de a szobát melegség töltötte be. Az ablakpárkányon hatalmas madár ült.

A Vén Bagoly szellemteste áttetszőn ragyogott a tétova holdvilágban.

Zsófia egyszerre érzett végtelen szomorúságot és megnyugvást.

- Te vagy az, Vén Bagoly? – kérdezte, csak hogy szólhasson a jelenséghez.

A madár hármat csapott a szárnyával.

- Én vagyok az, fiókám. Sajnálom, hogy előbb nem jöhettem.

- Vén Bagoly, meghaltál, igaz? – a lány biztos volt a válaszban, de úgy érezte, el kell hangzania ahhoz, hogy ne csak a szívével érezze, hanem az agyával is megértse.

- Meghaltam. Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek, valaki a házból a halálomat kívánta. Vissza akartam térni, de varázslattal megakadályozták.

- Ki volt az? – kérdezte Zsófia. Mérhetetlen dühöt érzett a Kúria minden lakója iránt.

- Nem tudom, fiókám, ezért kell ébernek lenned. A halálommal az volt a szándéka, hogy eltávolítson mellőled, de azt én sem tudom biztosan, hogy miért.

- Mit csinálok most nélküled?

- Találkozunk még, de addig is legyél bátor, higgy a madáristenekben, higgy bennem, és soha ne felejtsd el, amit tanítottam neked. Keresd a Cinegemadarat!

Zsófia megrázta a fejét.

- A cinege elment, elküldtem, és többé nem jön vissza.

- Hívd őt, keresd őt, és meg fogod találni. Ő majd segít. Soha ne veszítsd szem elől a madarak röptét. Most pedig aludj, kis fiókám, aludj csak.

Zsófia reggel a Vén Bagoly hiányára ébredt, létének hiánya kikerülhetetlen volt, beitta magát a lány világának finom szövetébe. Eszébe jutott az álom. Kikelt az ágyból, és a földszintre rohant. Belesett az étkezőbe, a reggelihez terített asztal érintetlenül állt.

Zsófia az Úrnéért kiáltott, de szavait elnyeli az üres ház. Se Jóanyja, se Jóapja, se a komornyik vagy az inas – sehol. Gyanúja kezdett beigazolódni, hogy az álom mégsem csak álom volt. Mezítláb, hálóingben, tehetetlenül állt a földszinti folyosó bíbor szőnyegén.

Aztán megjelent Annuska, és az arcáról leolvasott mindent.

- Hol van? – kérdezte Zsófia.

Annuska a kötényét gyűrködte, ajkába harapott.

- Az Erdészlakban – felelte -, de nagyon kérem, kisasszony, ne menjen oda. Jöjjön, készítek egy forró teát, és megvárjuk, amíg visszatérnek a szülei. – Annuska megindult a konyha irányába.

- Ott vannak a szüleim is? – kérdezte Zsófia, és utána szaladt.

Annuska nem válaszolt, a cselédfolyosóról a konyhába fordult. A lány nem ment utána, felkapta a bejárati ajtónál álló csizmát és a fölé akasztott kabátot.

Annuska még utoljára utána kiáltott: - Kiasszony nagyon kérem, ne menjen! Nem szép látvány. Az Erdész azt mondta, hogy lefagytak a lábai.

Zsófia kilépett a házból.

Odakint nagy pelyhekben hullt a hó, a tejfehér ég és föld egybeolvadt. A birtokra ereszkedett hófelhő elnyelte az erdőt és az Erdészlakot. A tájat apró, fekete foltók pettyezték – hollók. Mozdulatlanul ültek a hóban, a diófa ágain.

Zsófia elindult abba az irányba, amerre a kis faházat sejtette. Tudta, hogy ő az egyetlen, aki segíthet a Vén Baglyon, ezért nem volt vesztegetni való ideje. A csizmában csúszkált a lába, a kabáton áthatolt a hideg. A mindent elnyelő fehérségben elvesztette az időérzékét, talán fél órát botorkált a bokáig érő hóban, talán egy órát, mire az Erdészlakhoz ért. Az ajtó zárva volt, öklével verte.

A kulcs elfordult a zárban, és megjelent az Erdész arca. Megdöbbent, ahogy meglátta Zsófiát, de nem tárta ki az ajtót.

- Mit keres itt, kiasszony? – kérdezte. Végigmérte Zsófiát, a nagy csizmát és kabátot, a hálóing alól kilógó meztelen bokáját.

- Be kell mennem.

Az Erdész hezitált.

- Bent van a Vén Bagoly, igaz? – kérdezte Zsófia.

Az Erdész nem válaszolt.

- Be kell hozzá mennem. Én vagyok az egyetlen, aki segíthet rajta. Be kell engedned, hinned kell nekem.

- Nem lehet, kisasszony – válaszolta végül a férfi. – Nagyon kérem, menjen haza.

Zsófiát elöntötte a düh. Miért nem képes beengedni az Erdész? Biztosan így bosszulja meg a lány viselkedését. Különben megértené, hogy a Vén Bagolynak szüksége van rá.

Az Erdész háta mögött belesett a házba, Jóanyját és Jóapját látta, háttal álltak neki, válluk összeért, fojtott hangon beszélgettek.

- Be kell mennem – kiabálta türelmetlenül Zsófia. A szülei megfordultak. Jóapja arcáról hasonló döbbenetet lehetett leolvasni mint az Erdészéről. Jóanyjáé kifejezéstelen maradt. Az Erdész mögé lépett, megfogta vállát, és könnyedén tolta el az útból, mintha csak a függönyt húzta volna el.

- Menj haza – mondta Zsófiának halkan, higgadtan.

A lány a fejét rázta.

- Be kell mennem. Kérem, most az egyszer értse meg. Én tudok segíteni a Vén Bagolynak.

- A Vén Baglyon már senki nem tud segíteni.

- De, én igen, mert én képes vagyok arra, amire más nem. – Zsófia felismerést várt Jóanyja tekintetében, de miután nem mondott semmit, hozzátette: - Varázslattal.

Az Úrné mélyen a lány szemébe nézett.

- Az Vén Baglyon már a varázslat sem segíthet.

Honnan is tudhatná? Zsófia tudta, hogy ész érvekkel nem győzheti meg Jóanyját, ezért az ajtó felé lépett, de az Úrné kitette a kezét útját állva a lánynak. Aztán az Erdészre nézett.

- Segítsen, kérem.

Az Erdész bólintott, és még mielőtt Zsófia feleszmélhetett volna, a hátára vette, így vitte vissza a Kúriáig. Jóanyja követte őket. A férfi csak a társalgóban tette le. A kandallóban ropogott a tűz, Annuska pedig meleg takarót és teát hozott, de ez Zsófiát nem érdekelte. Vissza akart menni az Erdészlakba, vissza a Vén Bagolyhoz. Felhúzta a fotelbe lábait, átkarolta térdeit, és olyan gyűlölettel nézett Jóanyjára, mint még soha. Hogy tud ilyen higgadtan viselkedni? Ő nem szerette a Vén Baglyot, talán a haláláról is ő tehet.

Az Úrné leült vele szemben.

- Elmehetek? – kérdezte az Erdész.

Az Úrné elgondolkodott. Zsófia nem érette, hogy mit számít, hogy az Erdész marad-e. Ő láthatta a Vén Baglyot, a lány nem. Gyűlölte ezért az Erdészt és gyűlölte ezért Jóanyját.

- Maradjon – felelte végül az Úrné. – Úgy hiszem, nem fog újat hallani, és még szükségünk is lehet önre.

Az Erdész bólintott, egy ideig toporgott, majd megtalálta a helyét, ahol nincs se túl közel, se túl messze, az ajtófélfának dőlt.

Az Úrné mélyet sóhajtott, és Zsófia felé fordult. A lány életében először olyan érzéseket olvasott le Jóanyja arcáról, amilyeneket azelőtt még soha, nem is tudta volna pontosan megfogalmazni. Fáradtak és elkeseredettnek, mégis megkönnyebbültnek látta az Úrnét.

- Nem kérem, hogy megérts, csak azt szeretném, hogy hallgass végig. Először is, a Vén Baglyot nem tudod megmenteni. Sem te, sem más. Sem varázslattal, sem anélkül. A Vén Bagoly nem olyan, mint mi. Azaz nem olyan, mint én. Egy kicsit olyan, mint te, de mégsem teljesen. Ő halhatatlan. Halhatatlan, mert madáristen, és madáristenek pedig nem pusztulnak el, csak a földi testük.

Az Úrné szünetet tartott. Zsófia nem szólt semmit. Egészen eltűnt a fotelben, a takaró alatt, figyelt.

- A Vén Bagoly azért jött a Kúriába, hogy téged tanítson, de nem úgy mint kisanya, hanem úgy mint madáristen.

És az Úrné elmesélte a Cinegemadár történetét.

kép

Share |

The Fairy Thing

The Fairy Thing

Cydonia és a barátnék

Cinegelány és Feketerigófi: A Vén Bagoly 10.

Vörös áfonyás zabkeksz

Cinegelány és Feketerigófi: A Vén Bagoly 9.

Címkék

Legnépszerűbb

Arhívum

Legutóbbi bejegyzések