Tündérbigyó, avagy az indentitás paradoxona

december 08, 2016


 Sok önéletrajzíró próbálkozott meg önmaga definiálásával, és végül mind arra jutottak, hogy képtelenek önmagukról kizárólag a valóságot megírni. Ez többnyire azért van így, mert az emlékezet komisz jószág, szereti eltúlozni, kiszínezni azokat a bizonyos szürke foltokat. Vagy egyszerűen belekölteni. Amúgy meg miről mesélünk majd az unokáknak, ha még egy tisztességes sárkánnyal vagy valamirevaló hírességgel sem találkoztunk egész életünkben? Egy ideig a sárkány is belefér.

 Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy ha azt mondom, hogy az aprónépek fajának egy kategorizálatlan alfajához tartozom, akkor nem kizárt, hogy igazam van. Alapvetően mindenki másként határoz meg, én miért ne definiálhatnám így magam? Ugyanez a jelenség végtelen leírás alatt futhat, amik akár egymásnak ellent is mondhatnak: bölcsész, aki folyton olvas; média szakos, aki le sem szakad a netről; lány a buszon rózsaszín sálban; az új szomszéd csaj; a csendes fekete szoknyás a balett rúd mellől és társai. Persze az én nézőpontomból a magammal való szembesülést inkább harmadik típusú találkozásnak nevezem.

 Abban a korban, amikor az ember önmagát keresi, ez elég kínos tud lenni. Az okosok viszont azt mondják, hogy minden olyan platformnak, ahol az ember önmagáról nyilvánul meg (közösségi oldalak, blog és még sokan mások), identitásképző szerepe van. Nem csak az vagy, amit megeszel, hanem az is, amit posztolsz. Kivéve, ha a reggelidet teszed közkinccsé. Azért ez is elég sarkos, mivel az emberek általában csak jó passzban köszönnek be a Facebookjukon (azért van pár elrettentő ellenpélda), tehát az illető jó oldalát ismerjük meg, hogy milyen szép a szalagavatóján, meg milyen helyes öccse van, meg eladó öt kiscica. Szánt szándékkal a bad hair dayek, a másnaposságok, a viták nem kerülnek fel. Ezen csak úgy eltöprengtem. Sajnos szakmai ártalom, hogy emellett az is eszembe jutott, hogy alapvetően szenvedés alapú kultúra vagyunk, úgyhogy imádunk nyavalyogni, és ha még társaságot is találunk hozzá, ahol hasonszőrű bénákra bukkanunk, az hab a tortán.

 Mindenkit szívesen látok, aki hasonlóan definiálhatatlan identitással rendelkezik, vagy éppen önmaga tökéletes leírásának birtokában van, tőlük várom a megfejtéshez vezető minden lehetséges megoldást.


You Might Also Like

0 megjegyzés