Weöres Sándor: Az űr

december 09, 2016

Nem szándékom, hogy bárki magára vegye, csak az, aki úgy érzi, hogy magára veheti. Weöres Sándort mindenki magára veheti. Könnyen megeshet, hogy egy vérvörös (ez itt a humor helye volt) alkonyon weöressándortúladagolásban fogok jobb létre szenderülni. A jövendőbeli reklamációk elkerülése végett gondoltam megemlíteni ezt tényt. 

WEÖRES SÁNDOR: AZ ŰR

A csillagok csendjét
most idehallani
minden zajon keresztül.
Ablakon túl
a határtalan teret.
A végtelenség
alsó csücskét
egy fenyőfa őrzi ringatózva,
és méglejjebb
néhány füszál
s a süket tömb, a föld.
Egy görcsős árny
gunnyaszt a kerítés tövén.
Mikor esteledik,
kibontja magát,
lassan mindenre kiárad,
mint a világ gyökere,
fekete igazsága.
Az ürességgel
átitatott völgy.
Az ürességgel
körülvett hegyek.
Az ürességgel
kívül-belül
párnázott lakás.
Az ürességgel
együtt lakunk
ősidőtől fogva
s észre se vesszük.

You Might Also Like

0 megjegyzés