Az ehető virágok társaságában eltöltött idő alatt megszerzett tudásom legédesebb gyümölcse - büszkén mondhatom - a belőlük elkészített palacsinta lett. Ezúttal többről volt szó, mint agyafúrt díszítgetésről, a virágok valóban belekerültek az ételbe. Halmos Monika, virágszakértő receptjével dolgoztam, a legcsodálatosabb az egészben pedig az, hogy a rózsalekvár tőle kaptam, amivel végül megkentem a palacsintákat.

Hozzávalók:
- 15 dkg liszt
- 1 bio tojás
- 2,5 dl tej
- szódavíz
- kiskanál cukor
- csipet só
- ehető virágok (nem virágboltból!)

 Ennél az ételnél többféle virággal dolgoztam, hogy minél színesebb legyen a palacsinta, de egyértelműen a halványlila harangvirág dominált az édes íze miatt. A folyamat titka, hogy a virágokat csak azután szórjuk a tésztára, hogy a serpenyőbe mertünk egy kanállal, majd óvatosan fordítjuk meg. Így persze csak az egyik fele lesz virágmintás, de akkor mi ugye okosan a másik felét kenjük majd meg.

 Egészen belejöttem az ötletelgetésbe, úgyhogy átgondoltam a receptet, és elkészítettem a palacsintát levendulával is. Bevallom, hogy annak ellenére, hogy a virágok között a levendula egyértelműen mainstream, nem vallott kudarcot, ráadásul sokkal jobban érződött az íze, mint friss társainak, bár lehet, hogy nem lett annyira látványos.