Az utóbbi időben rengeteget foglalkoztam a fenntartható, hulladékmentes életmóddal és háztartással. Hiszem, hogy a legapróbb változtatások is egy tisztább bolygóhoz vezető útra terelnek minket. A sok kicsi pedig ugye sokra megy - legyen szó a személyes vagy a kollektív változtatásokról. Azt is remélem, hogy kezdjük meghaladni az egyszerű szelektív hulladékgyűjtést, ami rövid távon jó megoldásnak tűnik és a lelkiismeretünket is megnyugtatja egy időre, hogy a rengeteg műanyagot, ami összegyűlt a háztartásban (a tusfürdős flakonok, az ásványvizes palackok, a fóliacsomagolások, stb.), nem a szemétdomb tetejére küldjük. 

 Ha azonban egy kis odafigyeléssel módosítanánk a vásárlási szokásainkon és az életvitelünkön, sokat tennénk azért, hogy ne vegyen körül bennünket (akár látatlanul is) az a rengeteg, ezer évek alatt lebomló hulladék. A legtöbb szemét talán a konyhában keletkezik, ezért én is itt kezdtem a hulladékmentesítést. A legértelmetlenebb és legkártékonyabb dolog, ami megfordulhat az otthonunkban, az egyértelműen a műanyag. (A svédeknek külön mozgalmuk van a háztartásuk műanyagtalanítására.) Szinte mindent zacskóban vásárolunk meg a boltban, folpackozunk be a hűtőben. 

 Első nekifutásra vászon szatyrokat szereztem be, amibe a boltban a kenyeret, zöldségeket és gyümölcsöket pakolhatom. A hűtős tárolás viszont továbbra is gondot okozott alufólia és folpack nélkül, ezért elkészítettem a saját csomagolókendőimet. Amire szükségünk van hozzá: 

 - pamut vászon

 - méhviasz

 - pár csepp olaj (olíva, argán, jojoba, stb.)

 A méhviaszt sajtreszelővel lereszeltem, aztán egyenletesen eloszlattam az anyagon, majd rácsepegtettem néhány csepp olajat. Letakartam sütőpapírral, és átvasaltam, hogy a pamutba olvadjon, aztán hagytam megszáradni. Őszinte leszek, pepecs és maszatos munka volt, és nem is sikerült mindegyik darab úgy, ahogy szerettem volna (az anyag foltos lesz, ezért érdemes sötétebb színt választani), de a sajt azóta nagyon jól érzi magát belebugyolálva. 

 Nem igazán hiszek a radikális megoldásokban az ökoforradalmiság terén sem. Szerintem ha mindeki csak egy kicsit változtat, pont annyit, amennyi még nem jelent komoly nehézséget számára, egy idő után természetessé válik, és utána jöhet a következő lépés. Lépkedjetek! :)