Alapvetően szeretem a fesztiválokat, de mivel az állóképességem megegyezik egy alsós kisdiákéval, akinek a tűző napon kell lehúznia a másfél órás évnyitót, ezért könnyen kerülök ellentmondásos helyzetbe. (Tudtátok, hogy a lumbágó hátfájós betegség? A hipochondria listámnak ez egy egzotikus tétele lehet.) Kedden kint jártunk Csabival a Szigeten, megnéztük a Birdy koncertet, belekeveredtünk egy color partyba és új kedvencre találtunk az Alt J csapat személyében. Plusz rájöttem, hogy szerény tűrőképességem birtokában képtelenség bejárni a fesztivál egész területét, ezért okosan kell tervezni.

 

 Én igazság szerint élveztem a Birdy koncertet, de gyorsan rájöttem, hogy a körülöttünk álló fiú csapatok nem miatta jöttek. Nem csinált különösebben nagy showt, a maga madárka módján kijött, énekelt, zongorázott, gitározott a Csingiling ruhájában, aztán elment. A két évvel ezelőtti Florence and The Machine koncerten a levegővételhez sem volt elég hej, ha teleszívtam a tüdőmet, egyből az előttem állónak préselődtem, szóval idén hálás voltam a hézagos tömegért. 

 A koncert után egy color party közepén találtuk magunkat. Csabi riadtan nézett rám, és azonnal elpakolta a gépét, miközben azt kérdezgette, hogy biztosan akarjuk-e mi ezt. Festékporos zacskókat dobáltak a tömegbe, nekem nem kellett verekednem sem, az előttem álló lánynak sikerült kettőt elkapnia, és az egyiket nekem adna. Szívecske neki innen is. Aztán felszórtuk a port, és úgy éreztem magam, mint egy sivatagi viharban, és megérkezett Csabi kérdésére a válaszom is: nem, ezt nem akarjuk, de hát akkor már ugye veszett fejsze nyele... Szinte minden vészhelyzetre van kész terv a fejemben a rosszkor érező jegyellenőrtől kezdve egészen egy terrortámadásig, úgyhogy ügyesen-okosan végigvettem magamban a vészhelyzeti lépéseket. Nem pánikoltam be, mert ha bepánikolok, más is megengedi magának, és annak nem lesz jó vége, aztán szépen nyugodtan elindultunk kifelé a tömegből. Azért még ma is színeset fújok az orromból, és az after party ott kezdődött, hogy kimostam a port a ruhákból meg a hajamból. 

 Belehallgattunk a nagyszínpados Alt J koncertbe, körbemászkáltunk a Szigeten, poroltuk a festéket, és megnyugodva a tudatban, hogy sötét van, tehát beesteledett, tehát nincs már olyan korán - beültünk a strandolásról a csomagtartóban maradt gyékényekkel kibélelt kocsiba.