Cinegelány és Feketerigófi: A Vén Bagoly 10.
február 08, 2017
A Tűzmadár éjszakáján bármi megtörténhet – mondogatták az öregek -, eltűnik a határ égi és földi között, a madáristenek emberalakot öltve vegyülnek az emberek közé, hogy az év leghosszabb napján velük együtt ünnepeljék az életet. A halandók karnyújtásnyira kerülnek a lehetetlentől és az örökkévalótól, és a két világ – csak egyetlen éjszakára – összemosódik.
Az
Úr és az Úrné fiatalok voltak, tele hittel és vággyal. Akkoriban a Fiúnak és a
Lánynak hívták őket. Szünidejüket töltötték a Faluban. A Fiú diáktársaival, a
Lány szüleivel érkezett. A Fiú a falusi fogadóban szállt meg, a Lány nagyszüleinél,
a Borostyán Kúriában. A Fiú kalandokat keresett, a Lány romantikát.
Találkozásukat a véletlen vagy a madáristenek rendezték el.
A
falusiak ünnepséget rendeztek a Tűzmadár tiszteletére; lámpásokkal, zászlókkal
díszítették a tópartot, tüzet gyújtottak, táncoltak és énekeltek. A Lány
családjával ünnepelt a Borostyán Kúriában, áldozatot mutattak be a
madáristeneknek, magvakkal szórták körbe a házat, védelmüket és támogatásukat
kérve. A Lány titkon szerelemért imádkozott. Az imájára kapott válasz hangját
követte, amikor a partra szökött.
A
Tűzmadár halvány bíborderengéssel a párás hegyek mögé ereszkedett, parttól
partig futó fénye elhalt, és átadta helyét a Vízmadárnak az égen. A parton a
lángnyelvek megnyúltak, fekete alakokat festettek a sziklafalakra. Az öböl
zeneszótól volt hangos. A Fiú és a Lány a körtáncban kerültek egymás mellé.
Megfogták egymás kezét, és hajnalig el sem engedték. Végigtáncolták az
éjszakát, a felkelő nap langyos párájában pedig szerelmet vallottak egymásnak.
A rövid vakációt három év szenvedélyes
levelezés követte, aztán egy napon a Fiú megjelent a Lány otthonában, és
feleségül kérte.
Az
esküvő után a Borostyán Kúriába költöztek. Mióta a nagyszülők
meghaltak, üresen állt, de az Úrral és az Úrnével együtt az élet is
beköltözött. Feléledt a kert, a falakat borostyán futotta be. Az Úr és az Úrné
nagyon szeretett volna egy kisbabát, de teltek az évek, és nem érkezett meg. Az
Úrné a madáristenekhez imádkozott, és a Tűzmadár éjszakáján áldozatot mutatott
be. Újabb év telt el kisbaba nélkül. Az
Úr kalandokra, az Úrné romantikára vágyott. Egyre távolabb kerültek egymástól.
Az
Úrné nem imádkozott többet a madáristenekhez, és a Tűzmadár éjszakáját a
szobájában töltötte. A nap utolsó órájában a Cinegemadár repült be az ablakán,
a fésülködőasztalra szállt le, és az Úrnéhez fordult: - Gyere velem, Úrné! –
mondta. Az Úrné a madár felé hajította gyöngysorát, és az elrepült.
A Cinegemadár másnap éjjel is megjelent az
Úrné szobájában. – Gyere velem, Úrné! – mondta. Az Úrné felé hajította ezüst
hajkeféjét, de a madár nem repült el. – Miért haragszol rám? – kérdezte. – Mert
nem hallgattátok meg az imáimat – mondta, és a Cinegemadár elrepült.
A Cinegemadár harmadnap is eljött. – Gyere
velem, Úrné! – mondta. – Miért mennék veled? – kérdezte az Úrné. – Azért, mert
megadom neked azt, amiért imádkoztál - felelte, és az Úrné elrepült vele.
Nagy
lett az öröm a Borostyán Kúriában, az Úrnének gömbölyödött a hasa, és kilenc
hónap múlva foltos tojást hozott a világra. Az Úr nem szólt egy szót sem,
felkapta a puskáját, és maga mögött hagyta a Bosotyán Kúriát. Három napig volt
távol, a lovászfiúval tért vissza, csuklóját összekötötte, a ház elé vonszolta,
és az Úrnéért kiáltott. A fiú fiatal volt, sötétkék tincsei kócosan lógtak
maszatos arcába, felszegett állal, dacosan nézett az Úrné szemébe. Az Úrné
kilépett az ajtón, sápadt arcán vörös rózsák gyúltak. Az Úr szíven lőtte a
lovászfiút. Az Úrné nem tett semmit, üres tekintettel meredt a cinegemadárrá
zsugorodó férfitestre.
0 megjegyzés